Kezdőoldal Az egyesület története

BEKÖSZÖNTŐ  SOROK

A TOLNA MEGYEI EGYED ANTAL HONISMERETI EGYESÜLETRŐL

 

Honfoglalás, honszerelem, honvéd, honvágy, megannyi kedves ismerős szavaink.

És honismeret! Otthon ismeret!       Az utca és névadója, a lakóhely jeles szülöttei, szép és fontos építmények, a szokások, viseletek, táncok, dalok, mesék és adomák világa. Írások és fényképek, tárgyak és leírt, elmondott-meghallott szavak. Emlékek a mindennapi munkáról, a munka eszközeiről, eredményeiről, ünnepeiről. A múltról, amelynek ismerete eligazodni segít a jelen mindennapjaiban. Bátorító szó, ha  köznapi igazságok – erkölcsi normák, esztétikai értékek, tárgyi- és szellemi kultúrák – nyomait keressük. Életrevaló tudás! Eleink – közülük pl. Csepregi Béla, Gémes Balázs, K. Balog János, Kolta László, Puskás Attila, Rosner Gyula, Solymár Imre, Szőke Sándor, Vadas Ferenc, Vendel-Mohay Lajosné és mások – munkásságának folytatása.

Most, a mozgalommá terebélyesedett hazai honismereti munka fél évszázados történetéről szóló megemlékezések idején tudjuk; a dolgok nem velünk kezdődtek. Voltak, akik már korábban ismerték, tanították és művelték. Egyed Antal (1779-1862) 1829-ben feltett 22 kérdésére adott községi válaszok kincsesbányája lett vármegyénk helytörténeti adatainak csakúgy, mint Hermann Egyed, Kammerer Ernő és Wosinsky Mór munkássága. Itt van pl. Fodor Ferenc, aki 1926-ban adta ki A szülőföld és honismeret könyve című munkáját. Szép példa Holub József történész 1936-ban indított sorozata is, Tolna vármegye múltjából címmel. Hankis János 1944-ben megjelent A népművelő kis kalauza című könyvecskéje szintén helyismereti tudásra buzdít. A háború után Szülőföld címmel készültek leírások településeinkről. Ide sorolhatjuk egyesületeink históriáját is, hiszen a 19. század végi múzeum alapítástól a városszépítési törekvéseken át a világháborúk áldozatairól való megemlékezésekig, számos területen vállaltak nemes feladatokat. A honismeretnek története, kutatható múltja van.

Tolna megyében a Hazafias Népfront és a Megyei Levéltár összefogásával, adatgyűjtéssel folytatódott a munka az 1960-as években. Munkabizottság alakult, tanácskoztak, terveket szőttek. Megszületett a Tanulmányok Tolna megye történetéből című sorozat és folytatása, a Levéltári Füzetek. A megyei helytörténeti pályázatra több mint félezer kézirat, tanulmány érkezett az évtizedek alatt. Gyűjteményük ma a helytörténeti kutatás gazdag forrása.

A Tolna Megyei Honismereti Egyesület 1992-ben alakult, 2005-ben közhasznú minősítést vállalt és céljait – a megye nemzetiségei, kisebbségei felé is fordulva – öt nyelven adta közre. A 19 taggal induló egyesület munkával szerzett tekintélyt a megyében. Tagja az Országos Honismereti Szövetségnek, melynek kitüntetései mellé – Bél Mátyás-díj, Honismereti munkáért Emlékérem, Emléklap elismerés – megalapította a névadója nevét viselő Egyed Antal-díjat. Az egyesületnek ma 22 településen élő 74 személy és 20 pártoló tagja van, a megye 1500 egyesülete közül egyike a kulturális közélet ismert közösségeinek. Munkásságát 2007-ben kitüntetéssel ismerte el a Civil Szervezetek Tolna Megyei Közössége.

Kaczián János

EGYED ANTAL

(1779-1862)

a Tolna Megyei Honismereti Egyesület névadója

A költő, műfordító és helytörténész katolikus pap korának művelt, felvilágosult elméje volt. Is-koláinak javát szülővárosában, Székesfehérváron végezte. Pécsen hallgatott bölcseletet, papi hiva-tását is ott kezdte. Virág Benedek korán felfigyelt a minden alkalomkor versírásra kész tanítvá-nyára.

Több szolgálati hely után, 1813-ban Bonyhádra került. Az ott eltöltött tíz év jelentős hatással volt későbbi munkásságára. A Perczel családnál házi tanítóskodó Vörösmarty Mihály idős barátjaként, először ő egyengette a fiatal költő útját, majd később Vörösmarty viszonozta ezt, pap barátja helytörténeti írásainak közre adásával. Egyed megtanult franciául, olaszul és németül. Fordította Horatius ódáit, Ovidius keserveit. Jelentős értékű helytörténeti cikkei és a megyéről készült topográfiai leírásai részben a Tudományos Gyűjteményben maradtak fenn. Amikor elköltözött Bonyhádról, Vörösmarty így köszönt el tőle:

„Élj, s mint a lefolyó Duna szüntelen élve hazádnak,

Érdemmel hosszítsd a rövid életüdőt...

Oktass és magyarul terjesszd az Isten igéjét.”

1829-ben vissza került ifjú kori szolgálatának helyére Dunaföldvárra, hol haláláig volt apát-plébános. Irányításával már az elemi iskolában is tanítottak Földváron latint és nagy gondot fordítottak a magyar nyelv oktatására is.

1828/1829-ben egy kérdőívet állított össze, melyre – feltehetően Csapó Dániel első alispán közreműködésével – minden település válaszát kérte. A 22 kérdés ”tudós hazánkfia által kiadandó statisztika” céljára készült. A válaszokból 8 mezőváros és 54 község jelentése maradt fenn,  helytörténészek kedvelt kincsestáraként. Az egy-egy járás leírásának közlése utáni kiadásra tervezett nagy megyei összefoglalója azonban soha sem készült el. Munkásságát nem csak egy rablótámadás áldozataként bekövetkezett hirtelen halála, hanem több település hiányzó – valószínűleg el sem készült, vagy elkallódott – jelentése akadályozhatta. A megyei levéltárban őrzött írások felbecsülhetetlen értékét a korát messze megelőző kérdések és a többségében színes, számos adatot és szép leírást együtt tartalmazó válaszok adják.

Egyed a demográfiai és a tulajdonviszonyokat firtató kérdések mellett pl. azt is tudakolta, hogy az adott település lakói mire emlékeznek lakóhelyük történetéből, milyen régi omladékok vannak a határban, mi a lakosok kedvenc eledele, milyen a viseletük, melyek a szokásaik, használnak-e orvosságot, „Miből áll a lakosok kedves mulatsága, miből  korosoké és miből a fiatalságé?” Értékes adatok és válaszok gyűltek össze arra a kérdésre, hogy az emberek mely szerencsés és szerencsétlen történetekről tudnak. „Milyen indulatúak? Szelídek, vagy szilajok, békességesek, vagy pert szeretők, engedékenyek, vagy makatsosok?”

A tudós pap legtermékenyebb időszaka az 1830-40-es évek voltak, 1833-ban a Magyar Tudós Társaság levelező tagjává választották.

A nevéhez fűződő dokumentum gyűjtemény a feudális rendszer hanyatlásának és a nemzeti tudat ébredésének időszakáról szóló tanulságos híradás. Haladó szándéka híven tükrözi korának tö-ekvéseit. Ugyanakkor az összegyűjtött anyag sorsa sem egyetlen példa arra, hogy egy nagy neki-buzdulás miként veszített az erejéből. Egyed Antal érdeme a kezdeményezés, a megismerés és a változtatás szándéka. Munkásságával a Tolna megyére vonatkozó helytörténeti ismereteinket gazdagította, tudásával hozzájárult a reformkori Magyarország kérdéseinek megválaszolásához.                                                                                                                                                K. J.

Irodalom:

Egyed Antal: Bonyhád Mezővárosának rövid leírása. Tudományos Gyűjtemény, 1823.

Egyed Antal: Nemes Tolna vármegyének topografhiai leírása. Tudományos Gyűjtemény, 1828. VI.

Egyed Antal: Dunaföldvár leírása. Tudományos Gyűjtemény, 1832.

Cserna Anna – Kaczián János: Egyed Antal összeírása és korrajz Tolna vármegyéről 1829.

Tolna Megyei Levéltár Szekszárd, 1986.